Gumis megoldások 2.- Szélben

Nagy várakozással mentem le a téli folyóra, mert berontott egy meleg front. Jöttek a hírek, azaz, hogy eszik felszínhez közel a balin, az apró wobblert már csípi a jász.
Egy szál nyeglécske bot, kisebb motyó és zúzzunk!

2020-03-25-17-57-40


Akkor kezdtem elhúzni a pofám, mikor realizáltam, a szél igen csak lökdösi a kocsit. Pedig az alsóbbrendű úton nem szokásom széthajtani a pónikat. Ennek okán, bár nem ide terveztem, egy fás részen kezdtem a túrát. Azaz kezdtem volna, a láncfűrész vonyítása azonban roppant mód zavart, főleg a parton túráztatva azt. A szélárnyékban összeszereltem és távoztam angolosan. Vagyis előbb dobtam egy fészket, de ezt a vonalat hagyhatjuk szerintem.
Maradt tehát az eredeti terv, bíztam benne, talán a gát kissé megfogja az orkánt.
Sajnos, a bekötőúton láttam már, hogy annak koronájára párhuzamos a szélirány. Ritka látvány fogadott, hullámzott a folyócska, a bősz habok ráadásul folyásnak felfelé futottak. Röhögtem is, milyen frankó angolnázó idő van.

Önmagam megnyugtatására, vagy bőszítésére, dobtam párat a wobblerekkel. Fára, nádra, partra. Néha vízre, random célba éréssel. Ez nem ment véletlenül se. Az orkán cibálta zsinór miatt, ha vizet is fogott a csali, az tőlem függetlenül csinált valamit a felszín alatt. Kapás esetén valószínűleg nem is tudtam volna arról.

Na, ilyenkor hova nem megyünk? Hát haza! Jöhetett az isteni megoldás, dobjunk fel nagy jigfejet, amit már nem tol el a sodrás/orkán és hazudjuk magunknak, hogy ez horgászat. Találtam is néhány nagyobb fejet a zsák alján, fene se tudja, ilyen kicsi horgokkal mi volt a szándékom vásárlásnál. Ez a méretű ólom nagyjából kifeszítette a kanócot, de volt olyan otromba, hogy sírhatnékom támadt. A bot ugyan még elkezelgette a tömeget, de az apró horogra csak colos csali ment fel. Tényleg nem tudtam megmondani milyen hal az, ami felszippantja ezt a szerelvényt.

Ahogy dobtam, egy fa tövéhez lapulva az elsőket, azon morfondíroztam, talán dropshot kéne ehhez a melóhoz. És nyomban elszállt a gondolat, mert olyan egyértelmű, spiccrángatós kapást kaptam, hogy vihogtam egyet bevágás közben. Ebben a mocsok időben csak sikerült kézbe penderíteni egy igazán szép, tenyeres sügeret. Nap megmentve, irány tovább, juhé!

Vissza szállt a cucc, talán akad még haverja, és mit ád az ég, a meder púpjáról megint sorozást kaptam. A bevágásba nyakló spicc most helyzetben maradt, és ideges szaltóval mutatta magát egy kiló körüli csuka. Ezek jól elbandáztak egymás mellett. A hal szépen lábhoz simult, a kis gumi elegánsan becövekelve az ormányba fityegett, én meg örvendeztem, hogy a könnyebb, de gerincesebb pálcával készültem. Az alap jászos botommal mehettem volna szépen nyafogni a sarokba. Egyedül a gyökerek közül kicsalható ballerok miatt hoztam mást.

Erről az iszappukliról leszedegettem még két sügeret és elkönyveltem, máskor bizony kettő peca alatt veszek ki ennyi halat. Nem, hogy öt percnyi időbe zsúfolva, egyetlen beállóból.

2020-03-25-18-00-52

Gondoltam belenyúltam egy összeállt csoportba, miközben két fával lejjebb guggoltam. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Itt a második hajításra bombázta le a cuccot egy ötven körüli krokodil. Ez a pont volt az, amikor elővarázsoltam egy évekkel ezelőtt kötött vékony drótot. Tudtam, hogy valamikor kelleni fog.

El is jött az ideje, bőséggel! A következő óra még beadott úgy hat csukát, mind másfeles körüli, meg némi aprót. Egytől egyik az apró falatot kívánták. Próbáltam nagyobb gumit, még ha röviden is fogta a horog, de nem volt érdeklődés. Visszatéve az apró férget beindult újra a buli.

A sügerek elmaradoztak, talán az előke, talán az agresszív csukák miatt, már csak kettőt penderítettem kifele. A második heves védekezését végigkísérte fél méterről egy pazar csuka. Követte ide-oda, csak mikor kiemeltem a zsákmányt a vízből, akkor takarodott vissza a leshelyére.

2020-03-25-18-00-15

Teljesen tele lettem az élménnyel, így mikor elvágták a kánaánt tökéletes nyugalommal vonultam a kocsim felé, itt-ott még eleresztve egy dobást.

Úgy fél óra telhetett el, még bambultam az utolsó beállóban és csak az érzés miatt húztam a gumit, már vagy huszadjára ugyanott. És huszadikra döccent egy aprót a lábam előtt, ahol előtte semmi nem történt. Ha távolabb lehel rá valami, meg se érzem. Ennek viszont bevertem! A spicc pedig maradt a víznél, majd lassan emelkedett. Tudtam már mi jön felfelé, hisz imádom. Jött a fatönk sziluettje, lassan alakot öltött, szeme kerekedett, gonosz vigyora húzódott. Végül ismerősen feszült kiflibe a teste, remegett a farok úszó! Lazítottam a féken, és már startolt is három méteres zsinóron. Elrohant a folyó közepéig, ott aztán táncikálhatott!

Néhány perc múlva már közelebb húzhattam, de még volt egy nagy futama. Ezt párhuzamosan a parttal intézte, megcélzott egy nagy gyökeret. Kicsit keményebbre vettem a féket, meg is állt, fejét felvetette és…. Ennyi, laza zsinórt fújt fel a szél az égbe! Mi történhetett? Megtépett? Akkora azért nem volt a keménykedés. Elharapta? Hisz láttam kilógni a drótot vagy tíz centire. A válasz megjött feltekerve. A nagy fejbe öntött apró horog nem bírta és eltört a szemnél. Van ilyen. Mivel láttam ezt az ötös körüli dögöt, nem volt bennem rossz érzés. Nagyon frankó kis harc volt.

Az aprócska gumi meg nyugdíjazva lett. Mennybe ment, rútul összerágva, iszapba temetve.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s