Bele a közepébe

Áll az öreg fa, vízbe lógatja gyökereit, ágai az eget karmolásszák. Évtizedek óta őrködik a kanyaron. Lábai bolyhain halcsemeték ezrei látták meg a napvilágot, öreg süllők pihentek itt heteken át és számtalan télen szolgált nyughelyként a vermelő siserehadnak.

Azonban másként is védi ám gyermekeit a vén fűz. Az ágak, gallyak szövevénye mintha tudatosan nőne bele minden szögbe, ahonnan alá lehetne dobni egy műcsalit. Ilyen tökéletes természetes védelmet sehol nem láttam. Lassan tíz éve próbálok egy értelmes csali vezetést végigvinni, egyszer sem sikerült még. Ha véletlenül egy széllökés vízre is segíti csalimat, akkor az elvágó sodrás röpíti ki a tökéletes nyomvonalról.

Ennek ellenére töretlenül hazardírozok minden alkalommal és tettem ezt legutóbb is.

Annyi különbség volt, hogy úgy belevertem a wobblert a fa közepébe, csak füstölt. Anyáztam egy sort, de láttam, hogy valami csoda (és a levelek hiánya) folytán, igazából csak egy ágon fekszik fel a zsinór, amíg elér a víz tetején fekvő csaliig. Ettől nem lett jobb a helyzet, ha felhúzom a fahalat és rántok egyet, már csavarodik is fel másik tízre.

Nos, eddig jutottam, megjelent a víz tetején egy száj, behörpölte a wobblert és levette a zsineget az ágvégről. Aztán habzott a partoldal, serényen!!!

2018-12-29-22-32-45

 

 

Reklámok

One thought on “Bele a közepébe

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s