Egy kupica adrenalin

Mint a tönk emelkedik, szája tátva! Kissé tolat, ívben hajlik teste, ahogy lomhán kaszál fejével. Akár a görög drámák, a nyitány csak emígy működik náluk. Lazítok a féken, tudom mi következik. És felsír az orsó…

2018-11-08-13-11-10

Fatörzstől fatörzsig lopakodok, árnyékban bújkálok, gugolva settenkedek és a víztől messze hajítom a kutakodó dobásokat. Kapásom még sincs, a víz roppant sekély és egy enyhe opáltól eltekintve, igen tiszta.

De bújkálhatok én, a partszélben napfürdőző, egysorfing-egysornád módjára sorakozó apró csukák mindig kiszúrnak, sprintelnek a mederbe, tüsszentésnyi iszapfelhőt hagyva maguk után. Ugrasztanak beljebb mindenkit…..Tűz a nap, mint a rohadalom, gépies már a dobálás.

Egy újabb törpejárós, álcázós helycsere közben megint rezdül a víz, ám most határozott tolóhullámot és kifejezett iszapfoltot hagy maga után valami. Hümmögök is, nagy lenne erre a kis vízre ekkora csuka. Belövöm egy nagyobb kárászra a dolgot, nem hat meg, de valószínűleg ezt a helyet is tönkretette. Dobok kettőt felfelé, játszok, rángatok, megállítok. Aztán egy kövér lendítés lefelé a gyökér alá, egyhangú tekerés a soron következő féltudatos módi.  A sodrás közepén apró ütés, hagyom a dolgot, tekerem tovább. A wobbler viszont nem jön, a spicc hajol a felszín felé. Be kéne vágni! Mire ez eszemig eljut már meg is tettem. A spicc viszont nem emelkedett egy centit se. Állunk, nem akadó, tudom… Ez az a dög a partszélből. Nem futott túl messze és rohadtul nem kárász.

Mint a tönk emelkedik, szája tátva! Kissé tolat, ívben hajlik teste, ahogy lomhán kaszál fejével. Akár a görög drámák, a nyitány csak emígy működik náluk. Lazítok a féken, tudom mi következik. És felsír az orsó…

Ekkora csuka itt? Mindig meglepődök. Lesem a száját, csali sehol. Nem döbbenek meg, két centit nem ügy beszívni ilyen pofával. Megnyugszom, furcsán meg. Ez elmegy, de menjen hát. Örülök a találkozásnak. Azt a kis tűt meg elveszti majd hamar.

Elfut, rá kell tenyerelnem a dobra, a patak nem ad túl sok helyet rohangászni. Ott egy faág, emitt gyökér. Ezt játszuk tíz percig mire feljön vicsorogni, a bot lefelé tartva, nem siettettem a tetőre.

Ekkor látom, a damil felakadt a szájszél húsos részén. Ha ott tudom tartani még ki is jöhet. Finomkodnék most már, megérzi, vágtat a bokorba, karika megint a bot percek óta. Végül felém fordul, kifekszik a centis vízbe, mellélépek és elsüllyedek térdig a híg iszapban. Halam meg csap kettőt, zsinór a hajtókar alatt, kipattintom, az meg szalad! Jajaj mi van itt, kérem!

De megnyertem! Ülepig sárosan, iszapos hallal a kézben állok, felhőtlen örömmel. Aztán legyint a farkával és eltűnik a patakban…

2018-11-08-13-10-41

Reklámok

3 thoughts on “Egy kupica adrenalin

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s