Halak játékszere vagyok

Szeretem gondoltban visszajátszani a kapásokat, elmerengeni rajtuk, akár napokkal az esemény után is.  Nem csoda, felemelő dolog taktikázva becserkészni a prédát, nagyszerű érzés eggyé válni a vízzel, de a kapás pillanata és a fárasztás élménye az, ami legtöbbször nem csak hangulatot, hanem maradandó lenyomatot hagy maga után. Kapás típusú történetből több is akadt az utóbbi időben, és nem csak az emelte rangjukat, hogy látványelemekkel szolgáltak…

2018-06-09-17-28-45

Az áradás ugyan levonult felénk, a vizet azonban szép sárosan hagyta. Racionális hozzáállással el sem indultam volna. Órákig tartó gyaloglás-dobálás múlt el kapás nélkül. Kiadósnak már nem nevezném a sétát, lerohadtak a lábaim, izzadságban fürödtem, elegem is volt, pedig csak egy irányba haladtam, vissza is kéne térni, ugye. Azonban közel volt már az összefolyás. Közel, úgy fél órányira. Persze elcsattogtam addig és bizony már a látványért megérte. A patak kristályvízzel rohant sáros testvérébe, hogy néhány hullám után felvegye ő is barnás gúnyáját. A bokrok és a terebélyes hínár miatt nem tudtam feldobni a túlparti torokba, csak érinteni tudtam, úgy két méter erejéig, a tiszta patakvizet. Lendült a bot, rögtön tolta a fahalat a sodrás bele a kávéba, tekertem is gyorsan át a gazon. Túl gyorsan. Öles toló hullám közelített a túlparti zöldségből, de nem jutott idő az akció kiteljesedéséhez, csalim sziluettje eltűnt a zavarosban. A hideg rázott. Halat nem láttam hónapok óta… Ez meg sokkol itt engem! Gondolkodtam, nehéz feladvány megoldás nélkül, hogyan lehetne huzamosabb ideig a torkolatban tartani a csali? Sehogy. Hacsak nem sétálok el a messzeségben sejlő, tákolt gyilokhídig. Naná, hogy elsétáltam, a vágott, de ropogó nádon lesettenkedtem az akvárium partjára es immár folyásiránynak lefelé dobhattam. Előbb azért kissé elájultam.

2018-06-09-17-30-14

A rettentő tiszta vízhez megint csak nem volt bizodalmam, ledobtam a sár lébe és onnan húztam a befolyó víz keveredésébe, majd a patakba. Semmi érdeklődés. Ismétlés. Ahogy alakot öltött a wobbler, megmozdult a hínár, újabb toló hullám rajtolt, rezdült a spicc! A bevágással pedig fecske módjára suhant két métert egy izgága, kisiskolás domolykó, majd horogtalanodva esett vissza elemébe. Hullám visszakanyarodott a zöldbe, függöny le! A szememre is. Semmi tisztelet ezekben a sihederekben az idősebbek iránt.

A töltésen bandukolva próbáltam rácsodálkozni a gémek vircsaftjára. Nem sikerült…

Eltelt néhány hét és melankolikus peca, mikor szembejött egy korai (idén minden korai, összetorlódott és mégis felszakadozott…) küszívás. Helyesebben a szokott kis küszívásom. Évek óta rájárok erre a magányos haltalálka helyre gyönyörködni. Ami furcsa, hogy a vízben álló fa gyökerei padkát alkotnak, ebben pedig küszök ezrei balettoznak. Csak és egyedül ezen a helyen. Pedig a többi fa ugyan így néz ki a sorban (tudom, egy vak humánnak). Úgy öt éve totálisan kiborított, hogy egy árva kapást nem tudok kicsikarni az őrjöngő balinok közül, de az évek alatt lecsillapodtam, elfogadtam. Ez nem az én helyem. Mozizni azonban azóta is visszajárok, hisz nem átlagos látvány, ahogy a lábad alatt hancúroznak a szélhajtók, miközben a ballerok köröznek köztük és hajtják fel őket a szőttes padkára.

2018-06-09-17-33-16

Nézelődtem most is, persze párat mindig dobok, így teljes a történet. Aznap valami más volt. Más, mert rángva elnehezült a bot. Nem is volt egyértelmű, hogy nem egy lengő gyökérdarab, de kapásnak se mondanám, ha nem tudnék az új balinszokásról. Azaz, hogy ráfognak a csalira és remegtetik a szájukban. Mindegy is, bevágni nem volt időm. Dobtam es ekkor már egyértelműen rászívott valaki, de nem akadt.

Nosza, teljes figyelemmel húztam a következőt. Ahol a csalim járt, spricceltek a felszín alól a küszök, kissé megemelkedve láttam is, hogy egy szép őn követi a wobblert, nyugodtan, komótosan. Begyorsítok, tartja a tempót, megállok, lassít. Na, ezt kapd ki! Finoman ráhúztam a csalit a padkára, karcolt a lapka es beletekertem izomból. Balinpajtás utána, alákotort a halnak arccal és kifejelte a csalit a sodorvonal túloldalara. Esküszöm tán kacsintott is egyet. Eksztázisba kerültem, eszméletlen élmény volt!

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s