Pokoljárás

A betlis napokkal általában nem terhellek benneteket. A szívásokkal viszont szívesen, lehet röhögni, esetleg tanulni belőlük. Így közhírré teszem a szerencsétlenség-bénázás koronaékszerét, harminc évnyi rutin sárba tiprását, az áhított préda általi tökéletes megszégyenülést.

Szép délelőtt volt. A napokig tartó szemerkélés és az enyhe tél puha televénnyé rágta a leveleket. Fejedelmi csendben lehetett haladni és a vízhozam is belefért az elfogadható kategóriába. Mivel volt némi hordalék, világosabb gumikkal dobáltam, feltettem aztán az alkonyati fények fahal szereplőit és zártam a sort a teljesen ide nem illő, harsány színekkel. Néha bejön a vizuális üvöltözés, de ez nem aznapra volt előjegyezve. Lényegében érintés nélkül dülöngéltem a sárban, bár hangulati elemként kétszer leseggeltem a frissen visszahúzódott víztől sikamlós parton. A gumicsizma mindig tréfás társ.

Két óra nihilista suhogás után elértem a végpontot. Kis időm volt még, dobtam egy párat valami pöttyös förmedvénnyel és láss csodát! Huszadikra, ugyan ott, ugyan azzal a csalival, éles koppanásra riadtam! Elhibázhatatlan, ugrott a bot, ciccent az orsó. Szép domolykó farolt be az ágak közé, de felfeküdt végül. Mondanom se kell, helyrerázódott a világképem, szebben csepegett az eső az arcomba.

2018-01-29-19-57-32

A visszaúton kapocsban hagytam a pettyest és minden forgónál, belső ívnél dobtam jó párat. Bőven többet, mint szoktam és úgy tűnik ez volt a kulcs. Meg a medveállatka tempó.

Gyökerek alatt feküdtek és fel kellett bőszíteni őket. Ha sikerült a terelőlapot az ágakon pöcögtetni, jött a jutalom. Négy beálló, még két hal. Éles ütlegek, féknyekergető megugrások. És persze az első másodpercek dzsungelháborúja. Jaj, de szép téli peca kerekedett. Öt betli tűnt el a semmibe és a rekreációs csatangolások mellett újra bizsergetni kezdett a kapások elevensége.

2018-01-29-19-56-08

 

Ki is telt a penzum, letelt az idő. Széthúztam a rudat, vidáman surrantam az avarban, majd megint megtorpantam. Még egy hely és vége. Komolyan! Megálltam annál a lavórnál, ahol soha a büdös életben nem fogtam semmit. De mindig megdobom. Fene tudja miért. Talán, mert jó hangulatú placc. Erős ráfolyást duzzaszt vissza egy beszakadt fa, tiszta meder és szemközt egy nyiladékon mindig varázslatosan tör be a fény a félhomályba.

Hajítottam hát néhányat. Semmi, ahogy lenni szokott. Aztán belehúztam még tizet. Na, nem azért, mert aznap így volt eredményes. Azért, mert jól esett. Nem akaródzott otthagyni a vizet, a fákat, a csendet. És dobtam még…

Amikor beletikkelt a botba a rávágás már rég máshol járt az eszem. Mégis lendült a kéz, megszaladt a fék, a spicc pedig ott maradt a mozdulatban. Hihetetlen, ritka pillanat, a nagy hal és én, évek után újra tangóztunk. Gyors számadást végeztem. Karbantartott cucc, tiszta terep, a bevágás ült. Lássuk! A jószág fejelte a medret, nem futott el, giga méret lehet. Finoman emeltem, oldalra rángatta a fejét, megdőlt és emelkedett. Lassan kirajzolódott a sziluettje, hatalmas domolykó, verte a hatvanat. Nagy találkozás, megkocsonyásodott a térdem. Visszafogottan kaszált a fejével,  hullámzás futott végig a testen, egész a lapátig. Még nem esett le neki… Jön a vágta, gondoltam, kicsinyt nyitottam a féken és és és… elzúgott a wobbler az orrom előtt. A hal egy másodpercig feküdt a felszín alatt pár centivel, majd visszabillent, irányba állt, végül habot és döghullámot verve eliramodott…

Nem bírom leírni mennyire ostobán álltam egy fatörzsnek dőlve. Nagyon. Kábé.

Szóval így nulláztam le először aznap az önbecsülésemet.

Kigubancoltam a cejgot, vágtam volna az egészet a sárba, de ki kellett teregetni a zsineget. Hát dobtam egy idegbajosat. Szedtem be a motyót, vert a csali, aztán levelet fogott, lebénult, pöccintettem rajta. A pöccintésbe pedig megint belenyaklott a bot! Ketten voltak! Értitek? Ketten! Csak be kellett volna vágni!

Így pedig másodjára semmiztem le azt a bizonyost.

Tehát fűnyírás sörrel. Az lesz az én világom.

 

Reklámok

4 thoughts on “Pokoljárás

  1. Gratulálok, ismét egy parádés írás! De nyugtasson meg a tudat, Te mindent jól csináltál, az akadás nem volt megfelelő. A 60-ason meg már úgyis túl vagy emlékeim szerint.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s