Utolsó nyári nap

Belőttem az utolsót. Másnap irgalmatlan lehülés, ha lesz még meleg, azt kora ősznek fogjuk hívni.

Izzadás van, meg felszíni szedések, de  gólyáéknak már feltűnő a hiánya és a fecskék is gyűlnek. Pont a fejem felett. Megy a csivitelés, mint az osztálykiránduláson. Remélem idén is szárazon átérnek Afrikába, eléggé nyúzza már őket az élet.

Na, akkor tekintetet a vízre, pontosabban a helyére. Igen alacsony a szint, fenékig látni, menekülnek a halak szerteszét. Persze a késő délelőtti időpont sem az igazi, nehéz lesz észrevétlen maradni. Gázolva tán jobb lenne, de a gúnya tesómnál, egy óráért meg nem áztatom be magam. Furcsa amúgy a placc, a parti susnya rálóg a pályára, de a mederben nyoma sincs vegetációnak. Feljebb meg horgászni nem lehet tőle. Fene se érti.

Hamar kiderül a technika. Csak a szélébe, gaz alá ejtett apróságokra mozdulnak a halak. Az idősek még arra se… A nyári inda-sarj-hajtás tömeg sunyin les a csalira. Felakadáskor meg spriccel minden uszonyos. Sebaj, pár közepes példány így is elesik, remek, mozizós vágtázás után.

 

A legnagyobb még a bokrok alá is benéz, kiűzve onnan egy csukát. Miközben húzom a domolykót, szemmel látom hova fekszik be a krokesz. Rá is próbálok egy másik csalival, másodikra dobásra felemelkedik, harmadikra, villanva, benyeli a csalit. Junior méretéhez képest meglepően nagyot tombol, leveri a környéket, de nem bánom.

Szép, kerek peca volt, rám fért már összehozni a csendet és sikerélményt.