Essünk neki

Szóval, elegem lett. Nem kellett sokat várni, betelt a pohár. Az egy dolog, hogy alig van időm horgászni, de akkor meg rohanó, fekete folyókat találok. Lassan vége a májusnak és jó, ha volt két hét normális vízállás.Persze akkor sem voltam jelen. Ezért megszültem a döntést, nekiesek az útszéli csatornáknak, saras kátyúknak, habzó emésztőknek, mindezt a leglájtosabb motyóval, amit még bevesz a belem. Célul pedig, a rezignált mélabú elűzése mellett, bármilyen gyártmányú ragadozó kifogását tűztem ki. (Aggódni persze nem kell, amint lehet megyek hazai pályára balinokkal, jászokkal kerengőzni.)

Tehát valami igen könnyű dologban gondolkodok. Nem szűz a téma, kétszer már belevágtam, megyegetett a dolog, átültettem belőle amit lehetett, ki is fejtem egyszer bővebben, miért akasztottam “jófogásra” a cuccot. A mostani lájtizgatás azonban más vonalon fog futni. Nem ugyan az a víz, hal és én is eltérően állok hozzá. Talán, ha összejön most egy adag tapasztalat, abból keretes bejegyzést rettyintek a múlttal indítva. (Valamint a szépsége is megvan az ismeretlennek, szórakoztat az út rajta.)

Addig is rendszeresen jelentkezem ballépéseim krónikájával, sokat fogtok nevetni, míg én sírok…

Kezdetnek egy jellegtelen reggel, jellegten órájában settenkedtem le egy folyásra ahol kisebb, de hasonlóan elvetemült koromban már zsákmányoltam körülbelül kettő darab karikát, meg egy nyeszlett sügeret. Cájgoltam gyorsan. Namármost, eddig is hadonásztam 10g alatti bottal, vékony zsinórral, de ennél itt finomabbra kellett süllyednem.

Néhány napja szembe is jött egy pálcika, a polc mélyén fekvő nullanullás spagóca felugrott a dobra, apró gumit amúgy is használok, de vettem két marék gumiorkot meg plasztikfiszfaszt és gyihá, felférgeltem a minihorgot. Nagy suhintás, kicsi ív…

Le kell szögeznem, hóttbéna voltam. Oly távol áll ez a stíl egyenlőre tőlem, hogy igen csak oda kellett figyelnem, ne kapkodjak-csapkodjak.

A lassú csalivezetés, libbentések és hínárlyukak pontos dobálása viszont gyors eredményt hozott. Keményen elbántam egy kagylóval! 1:0 ide, megy ez.

Ami a szerencsétlenkedés mellett kitartásra sarkallt, az a kapások száma volt. Húsz perc alatt volt vagy négy kopogtatásom. A kezem azonban domolykóhoz szokott, így nem tudtam értelmezni a grammos boton érkező rezgéseket, túl gyorsan elsült a spicc, semmit nem akasztottam.

Végül sikerült kivárni egy lehelletet és az állandósult húzásba beleemelni. Valami lesatuzta a befőttesgumi lábakkal tuningolt, dupla gumipondrót. Egész masszív vergődés jelentkezett az ismeretlen boton, bevallom még görbült is talán. Néhány pillanatig hagytam a homályban halam, vártam volna egy sügeres villanást. Hiába, hát kipenderítettem.

Őt! Végül is hal. Nem?

Masszív ragadozó, az biztos. A kreatív szakkörös csalit alaposan lenullázta, a súlyt kirázta. Kemény arc!

Jelenleg úgy tűnik, nagyon új technika kell ide, van mit tanulnom, de ez is peca, tehát hajrá. Egyszer eljutok talán a törpeharcsáig is. Érzem!