Botvégről

Buja, nagyszülőknél kivitelezett, szilveszteri kifestőzést csaptunk a lányommal, megspékeltük húsz méter csillámdíszlet kihúzásával és valami recsegő heverőn való alvással.
Nem volt nehéz reggel faképnél hagyni a hortyogó bandát, nekiindulni a víznek.

Csoda, mennyire hozzászokik az ember a hideghez. Ahogy kiléptem a lépcsőházból, örömmel konstatáltam, hogy nem is vészes a hideg. Aztán a műszerfal a pofámba vágta a valóságot, tizeske a gyengébből. Bár este még jelentettek néhány jégmentes terepet a kollégák, nem voltam biztos benne, lesz-e nyitott víz.
Hát nyílt vizet találtam… Ott, ahol nem ért össze a jég pár méternyi csatornát, máshol egy-egy lyukat lehetett fellelni.

img_1293

Szerencsére a szél nem fújt,de a zsinórról lecsorgó víz így is gyöngysorként fagyott a csali fölé. Az orsót el lehetett felejteni. Nem maradt más, hosszú bottal eregettem vízszintesen a gumikat. Beleejtegettem a lyukakba, végigaraszoltattam a csatornákon, lépésben.

img_1294

És láss csodát, két kis erőgép elcsábult. Fantasztikus, a bot alágörbült a jégnek és a hal a lábamnál villogott, de a jég ablaka mögött.

img_1291

Reklámok

5 thoughts on “Botvégről

  1. Nagyon örültem ennek az írásnak!
    Köszönet hogy megosztottad nekem (is)!

    Nekem is viszket a tenyerem, de a folyók befagytak Szigetben, annak a jegére nem megyek, a Dunához kijutni meg most már a hó miatt necces….
    Üdv

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s