Korzó

Vacsora után belefér néhány perc ejtőzés a parton. Pont annyi idő, hogy rájöjjek, eret vágok magamon, ha nem horgászhatok. Na, holnap meghúzzuk a munkaprogramot és talán…

img_0403

Összejött! Lett egy órácska szabadidőm a Balatonon. Bruttó, mert ha becsörög valaki, kifolyik  az idő a telefonon át és igen ideges leszek. Fel kell venni, pörög a munka…

Nincs mit hezitálni a horgászhelyen, késő nyári délután van, semmi ideális a helyzetemben.  Persze ettől még pecázni fogok. Móló és ul, talán kifeszegetek egy sügeret, vagy naphalat. Nem is ez a lényeg, hanem a megnyugvás és a lopott idő gyerekkorom kedves tava mellett.

A sekélyest fürkészve szambázom végig a betoncsíkot, kerülgetem a nyaralókat, nézem a lurkókat akik tágra nyílt szemmel bámulják a hullámokat. Mintha magamat látnám harminc éve.

Átesek néhány széthajigált szatyron, ami a helyi erők horgászcuccait rejtik. Próbálok láthatatlan maradni, semmi kedvem részt venni az óbégatós, egymás kóstolgatását humorosnak vélő játékukban. Úgy, ahogy sikerül,  ugyan szerelés közben kapok pár kéretlen jótanácsot és kritikát (nevesen a “máshol többet fognék” és a “gyerekbot” van napirenden), de hamar más pecást néznek ki maguknak.

Vékony zsinór, grammos fej, mehet a móka. A colos gumira hamar érkeznek a kopogások, de nem akad semmi. Aztán a polár fellibbenti a fátylat, pár centis keszegek és naphalak rágják a guminimfát. Arrébb állok, nem célközönség a bölcsis korosztály.

Az egyik nagyhangú sporttárs botjaival a betonhajlat törésében kishalazik. Röpteti a snegókat, aztán rohan, mert az egyik bojlis botján felkínált halszeletet kutyafuttában (kutyaúszásban?) elhörpölte egy balin. Nagyon formás darab, négyes körüli. Jobban járt volna az én műcsalimmal, így hamar drótszákba origamizza legyőzője és a kövek közé veti. Többen is megállnak, nézegetik a bitang állatot. A tulaj sem rest, fennhangon, erős gesztikulációval kísérve árulja portékáját, ötezeré… Kicsinykét forog a bélem és megint rájövök, miért nem járok ezekre a mólókra, de kizárom a negatív gondolatokat és hosszút dobok. Alig süllyed egy métert a csali, ütést kapok a mélyvízben. Wobblerre váltok, megint támadja valami, megakad és partig jön egy garda. Kiemelésnél elillan, de feldobódok, évekkel ezelőtt fogtam néhányat a Tiszán műcsalival, szép emlékekkel teli túra volt.

Több akció már nem történik, váltok az üresen maradt mólónyakra. Talán valami beállt az összegyűlt snecicsapat és lehulló etetőanyag alá. Keszegre számítok, leharapom egy apró twiszter testének a felét, megtűzöm, majd egy víz fölé nyúló kő mellé ejtem. Lassú faroktekeréssel tűnik el a térdig érő vízben, rögvest agresszíven rá is startol valami. A bevágásban benne marad a gyerekbot spicce, keszeges-sügeres rángás helyett azonban letapad a hal. Rövid huzavona után, nyakon ragadom a süllőifjoncot. Nem hatalmas, alig méret fölötti, de a körülmények naggyá teszik. Pár pillanatig élvezem, hogy tarthatom, szívom magamba a Balatont.

Próbálok fényképet készíteni, a nagy fényben nem látom sikerült e (nem, nem sikerült), de kiszúrom bal szemzugból, hogy megindult a nép elkunyerálni a halat, amennyiben nem szeretném lemészárolni. Gyorsan visszakuporodok a kőre, miközben hallom, hogy:- Hééé, haver! Vissza ne…! Markom nyílik, útjára eresztem a sütyit. Mennyire hatalmas élmény így együtt! Balaton, nyár, süllőm utolsó libbenése.

img_0400

Valamit beszél hozzám a sporttársak delegálta vezér, amint fellépek a betonra. Szemem simít még egyet a kenesei falon, ahogy automatikusan bólogatok és eloldalazok a kijárat felé.

Reklámok

5 thoughts on “Korzó

  1. Jó volt olvasni!
    Nap mint nap átélem magam is ezeket a szituációkat, ezért sem szeretek frekventált helyekre járni már rég. Mégha ott is a hal….
    Szóval köszi hogy megosztottad! Üdv

    Kedvelés

  2. Ha átmegyek a lányokkal az anyámhoz, egyik elfoglaltsáágom olvasni a nem is olyan régi Magyar Horgászokat (2000-2009). Ott tele van ilyen alakokkal szinte minden oldal. Meg kell barátkozni ezzel, ha tetszik, ha nem, mert ők vannak jóval többen. De mit is várunk egy olyan közösségtől, ahol Vígh József írásai jelentik az etalont…

    Üdv,
    Levente

    Kedvelés

  3. Komolyan nehéz túltenni magam az általános viselkedésen. Tavaly olyan sokkot ksptam Tihanyban, hogy azt hittem soha nem megyek többet… Azért nem írtam ki magamból, mert a blogot a pozitív dolgok miatt kreáltam… Ellenben idén is volt néhány kellemes találkozásom a vízparton. Sajnos ezt néha elfelejten.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s