Fűzfő és Keszthely között, kissé balra

-Bakker, a kaja otthon maradt!-finnyog Gyuszi, pedig már rég sötét van és messze még a Balaton.

-Forduljak? Száz méter.-én.

-Á, kisbót, jóvanaz…!

Szóval gurmészenya helyett löncshús, parizer, azonban faljuk (képzavarral élve) végre a kilométereket.

-ööö…!-Gyuszi.

-Ne már!

-De bizony, az engedély a párkányon.-vigyorog.

Satu, perdülünk és súlyos fél óra múlva már nyugalom honol a bal egyben. Addig enyhe idegrohammal küszködtem. A szendvicsekért nyílván nem mentünk be.

Innen simán leérünk, végigröhögcsélve az utat, közben témáink végigívelnek a tini szubkult életigenléstől a tizennyolcas karikáig, tudatosan mellőzve bármilyen komolykodást. A kikötőnél leállva belefutumk egy bónuszpályába. A resti még nyitva, kíváló kedv és női kézimeccs invitál befelé. Engedünk a csábításnak, velkám proszit kipipálva.

Végre becihelődünk a tanyára és két süllőző bottal kiülünk a csónakkikötőbe. Csak a hangulat kedvéért. Mert hangulat az van! A kerek Hold előtt üvöltve kavarog varjak százas csapata. Valami öt percenként felzavarja éjszakai pihenőfájukról őket, megtörve a kisérteties balatoni nádas csendjét. Tutajos úgy fetrengene a gyönyörtől, mint tacskó a dögben.

img_9854

Megúsztatunk két halszeletet, aztán a másnapi szélcsendben bízva elkucorodunk. Bízunk, mert régi álom válhat valóra, ha téved az időjárás prognózis. Nádi pergetés a Balatonon. Számunkra szinte elérhetetlen, de most megcsináljuk. Szállás, csónak, töménytelen felszerelés, minden egy időben, egy helyen. Csak az a fránya időjárás.

Nem tudok aludni, ötkor kimegyek megöntözni a muskátlit. Indulhatunk végre? Fenéket, tök sötét és köd fogad, visszafekszem fél órára. Tovább nem bírjuk, felcihelődünk és felvonulunk a csónak mellé. Bámuljuk a nyárast, meg se rezdül. Keressük a villogó fényt. Nulla! Tünés!

Gyönyörű, átlátszó csatornán siklunk kifelé, folyamatosan az akváriumot lessük (a polár szemüveg biztos helyen, a kocsiban csücsül), majd kitárul és mellbe lök a látvány. Végtelenül terül el, ezüstben úszva az őszi Balaton. Lenyűgöző élmény.

img_9860

Kézbe kapjuk az előre bekészített botokat, már dobunk is. Van taktika, a botokon különböző csalik, váltogatjuk őket és amint meglesz a nyerő, azt erőltetjük.

Na kérem, két óra múlva belátjuk, hogy nem találjuk a nyerő csalit. Dobtunk öbölbe, csatornába, nádlábhoz, még a nyílt víz felé is, de egy árva lekövetésünk se volt. Innen csak két okát látom a sikertelenségnek. Egyrészt tökéletesen ellazázhattuk a dolgot. Nem macskáztunk, halkan ugyan, de heherésztünk, pontatlanul dobáltunk és az enyhe szellő miatt, bizony sokszor dobtunk nádra… Ovis szint volt, na! Másrészt, lehet, hogy nem ettek a halak… Azonban ez az első ok miatt is lehetett… BETLI!

img_9857

Kedvünket nem vesztve visszasunnyogunk a kikötőbe, lassan letellik az időnk, még nézelődnénk egyet hazafelé. A baj csak annyi, hogy míg kikötünk és pakolunk, a helyi arcok úszós bottal három kapást kapnak a csónakok előtt. Nem lesz itt sétafika hazafelé, bepattintunk mi is két úszóst, ha már a nád nem adta, majd szépítünk itt. Ha kishallal, hát kishallal.

Probléma kerekedik, gyűlnek körénk az ittas, morgó bennszülöttek, szeretnének belerángatni valami egyoldalú kommunikációba. Így pedig messze leszünk a rekreációs pecától. Nem gond, érzékeny botot ragadok gumival és, a steve-i terminológiát használva, nekilátok buzerapecálni. Gyuszi lesajnáló félmosollyal fürkészi nem túl kiforrott mozdulataimat, de amikor a második sügeret vakarom ki a csónakok alól, már hevesen nyáladzik. Tudtam én, hogy így lesz, kezébe nyomom az eddig kocsiban rejtőző Megaforce-ot és nekiindul ő is buzgerálódni. Hamar ráérez, fülig ér a szája, meg van mentve a nap. A katasztrófálisanzöld apró gumi teszi a dolgát.

img_9855

Balozgatva próbál meglépni az úszóm is, ám rendesen strázsáltam őkelmét, máris ott vagyok a hegyibe. Néhány taktust várok, majd behúzok. Azonban csak a kishal közelít. Vizsgálom az alaposan kicakkozott dögöt, az egyágú horog visszafordult a testbe. Alaphiba, de így legalább a csalit jól tartotta…

Szedegetem a csíkosokat és már második alkalommal kapom fel a fejem spriccelős rablás hangjára. Az egyik szemközti csónaktól körülbelül egy méterre komoly háború folyik. Az apró gumi helyére wobblert akasztok, bár a bot puha a melóhoz, és dobok egy pontosat tök máshová. Jól kinyújtózva azért belehúzom a területbe. Le is koppintja csukapajti, alaposat behúzok neki, majd nagyon élvezetes csörte indul. Klassz élmény a csónakok közt verekedni a hallal. Végre meglátom, úgy másfeles, felfekszik elém, nyúlok érte… eltátja a száját, húúú, vékony az akadás, de már száguld is el a csali a fülem mellett. Hát ez lelépett, tényleg kellett volna egy erősebb bot. Fordulok, kezdem lebogozni a mögém támasztott horgászbotról az elszállt csalimat, erre leesik… Végig mögöttem volt a délelőtt használt, rendesen összerakott pergetőm, én meg csukázgatok egy fogpiszkálóval. Ügyes!

Lassan indulni kell, Gyuszi jön is már felém, cucca összerakva, de a fináléra kishalasom úszója megint lelép. Átadom a lehetőséget, végül is én már partig hoztam egyet, fogjon Gyula is. Bevágáskor szaltózgat a bicska, egykettőre parton van, csukának azonban csuka, ő érte jöttünk. És a hangulatért!

img_9856

img_9853

 

 

 

Reklámok

2 thoughts on “Fűzfő és Keszthely között, kissé balra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s