Éjféli expressz

Suhan a metálszekér az alsórendű vesekőrázón.Sötét van, keményen elhúzódott a munka ma, bambán lesem a zölden villogó állati szemeket a bozótban. Közben eszembe jut, mindjárt elhaladok a közeli folyócska hosszú kanyarulata mellett. Szép halakat szoktam itt fogni, ha adakozó kedvében van a víz, bár idén még nem találtunk egymásra. Sok üres órát fordítottam erre a helyre, de kapás nem volt. Ha most még lenne némi fény, rápróbálnék újra.

Hopphopp! Minek ide fény? Ismerem az egyetlen beállót, mint a tenyeremet, kocsival mellé gurulok, szerelés két perc, gyíteee…! Hát legyen, fordulok rá a földútra.

Leereszkedek a három méter mély szakadón, fél cipőnyi padkán balettozok és várom a lábzsibbadást. Mikor megjön,az ellenkező felemet erőltetem… Nem egy kényelmes, úri helyszín, de pont emiatt, csak az enyém. Ja, meg a patkányoké, akik a meredek part miatt, a vállamtól néhány centire csörtetnek keresztül a dudván.

Szóval, hogy is volt ez? Az én oldalam egy satnya bokortól eltekintve, tiszta. Lábam alatt szűk tálca, ami erős letörést szegélyez. Ez a rész finom kis pálya, lehet rajta gitározni. Ellenben a túloldal! Feltöltődött, mocsári vegetációtól nyüzsgő, belső ív. Horogmarasztaló dzsungel, de a halak itt rejtőznek és támadnak ki, félkörös sprinttel, a csupasz sztrádán közlekedő aprónépre.

Végre dobok. Én lepődök meg a lebjobban, lábam előtt elsőre langyos nehezedést kapok egy agresszív végrántással. Na, ezt alaposan elbambultam, lássuk újra! Keményen elküldöm a cuccot, érkezéskor megállítom, kicsit mélyebbre engedem, mint nappal. Ahogy indítom, már meg is döccen a csali. Azta, hát mi van itt! Bár nehezemre esik, várok pár percet, miközben a patkányokat terrorizálom. Mikor zizegni kezdenek a fejem mellett, rájuk köhintek. Erre iszonyatos pánikolással rohannak fel a falon. Jó játék!

Dobom a harmadikat, még rá is eresztek néhány métert. Tempósan húzom, rázom néha, de valami anomália keletkezik a felkapókarnál. Megáll a kezem, pillanat alatt rendezem a spagócát, tekerem… Tekerném, de ellenáll, sőt tompa súlyt érzek a lehellet bot végén. Na, idegből akasztok…

Innentől megszűnik a világ, az éjszaka csendjében, látásomtól megfosztva, a karomra és fülemre támaszkodva hatalmas csetepatéba keveredek. Irgalmatlan nagy élmény, visít a fék, habzik a víz, ellenfelem ismeretlen. Csak mikor felfekszik és mellé gugolok, ismerem fel faját. Nagy nehezem tarkón kapom, könyéken-hason felvergődök vele a falon, kinyújtóztatom. Hatalmas egyed számomra, az éjszaka pedig az élményt dagasztja.

image

A hal már elúszott, a part tetején ücsörgök, élvezem a mély csendet, sötétet. A meredélyen lefelé lógatom a lábam. Aztán ijedtemben úgy hanyattvágom magam, hogy koppan a fejem a murván. A mocsok patkánya, hát nem ráugrott a lábamra!

 

Reklámok

8 thoughts on “Éjféli expressz

  1. Zseniális, hogy minden második mondatban van egy olyan kifejezés, amin elmosolyodok vagy épp irigykedek, hogy nekem miért nem jut ilyen eszembe. 🙂

    A kopár külső ív és a túloldalt burjánzó vegetációról beugrik egy hely, ha az, akkor onnan komoly lehetett kikormányozni egy ilyen bitang balint.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s